Sok előadást tartottam a meditációról, de a meditációs előadásoknak van egy nagy hátulütője: nem lehet elmondani, hogy mi a meditáció. Erről mindig egy történet jut eszembe, amit én is úgy hallottam. Ez Indiában történt, valahol a múltban. Élt egy nagy spirituális mester, aki tanította a meditációt, és egyik városról a másikra járt. Egyszer egy városban meghívták, hogy tartson előadást a meditációról. Ő elfogadta a meghívást, és a kijelölt órában nagy tömeg gyűlt össze a téren; mindenki várta a mester előadását. A mester megérkezett, egy szál virágot hozott a kezében, és elfoglalta a számára fenntartott helyet. Majd a virágot a szívéhez emelte, és elkezdett meditálni… Meditált öt percet… tíz percet … fél órát … egy órát … két órát… Majd összetette a kezét, meghajolt és elment. Ez volt az ő előadása a meditációról. A teljes csend. Egy szó sem hagyta el az ajkát.
A tömegben voltak néhányan, akik egy idő után elmentek, mert csalódtak az előadóban, hiszen nem mondott semmit a meditációról. Voltak olyanok, akik tiszteletből végig maradtak, azt remélvén, hogy a mester mégis megtöri a csendet, és mond valamit a meditációról, de nekik is csalódniuk kellett. Végül voltak páran, akiknek picit nyitva volt a szívük, és míg a mester csendben meditált, ők is egy csendet, békét, egy belső örömöt kezdtek érezni. Tulajdonképpen együtt meditáltak a mesterrel. Ők értették meg igazán az előadás lényegét.
Mert egy valódi mesternek nincs szüksége szavakra, hogy beszéljen a meditációról. Mesterem azt mondja, hogy minden valódi spirituális mester csendben tanítja a meditációt. Van egy olyan mondás is: „aki tudja, nem mondja, aki mondja, nem tudja.” Tehát ez a mester tudta és ismerte a meditáció titkát, ami a csend.
Normális esetben, ha elmegyünk egy előadásra, vagy beiratkozunk egy tanfolyamra, akkor ott a tanítás és tanulás értelemtől értelemig zajlik. Az előadó az általa megszerzett tudást szavakba önti, amit a hallgatók értelme felfog, és kinek milyen a memóriája, annyit haza is visz belőle. Egy spirituális mester tud egy jóval mélyebb síkon, egy másik csatornán kommunikálni, amihez nem kellenek szavak. Ott nem értelemtől értelemig zajlik a kommunikáció, hanem lélektől lélekig. A mester a belső csendben az illetőt, akinek van belső fogékonysága, belehelyezi a meditáció áramlatába, megnyit benne belső csatornákat, és belsőleg mutatja meg, mi a meditáció. Így nincs félreértés, csak azonnali megértés. Egy mester csendes tekintete, egy mester csendje beszél a legékesszólóbban a meditációról. Ha megvan a szerencséd, hogy egy mester szemébe nézhetsz, miközben ő meditál, akkor azon keresztül tanulhatod meg a leginkább a meditációt. Ha azonosulsz a mester meditációjával, az ő tudatával, és hagyod, hogy a mester csendje, békéje és meditációja beléd lépjen, benned is folyjon. Ez megtörténhet egy kép által vagy videón keresztül is.
—
Itt van egy nagyon szép történet Mesteremtől, ami a csendről szól:
„A hallgatás megszabadít
Indiában, Bengáliában élt egyszer egy vallásos ember. Mindennap eljött hozzá egy szanszkrit tudós, és lélekemelő spirituális tanításokat olvasott fel a Gítából, az Upanisadokból és a Védákból. A házigazda odaadóan hallgatta ezeket az előadásokat.
A családnak volt egy madara, akit Krisnának hívtak. Egy kalitkában tartották, abban a szobában, ahol az előadások is folytak, és ő is hallgatta a beszédeket.
Egy nap a madár így szólt a gazdájához: – Meg tudnád mondani nekem, mi hasznod származik ezekből a spirituális tanításokból?
– Krisna – válaszolt a gazdája –, úgy látom, nem érted, hogy ezek a spirituális tanítások meg fognak engem szabadítani a kötelékeimtől!
– Már évek óta hallgatod ezeket az előadásokat – mondta a madár –, de én semmi változást nem látok rajtad. Lennél olyan kedves megkérdezni a tanítódat, tulajdonképpen mi is fog történni veled?
Másnap a házigazda így szólt tanítójához: – Guru, tíz éve hallgatom már a spirituális beszédeidet. Tényleg elérem a megszabadulást?
A tanító megdermedt. Vakarta a fejét, tűnődött a kérdésen, de nem talált választ. Körülbelül egy órán át hallgatott, azután elment.
A házigazda meg volt döbbenve. Guruja nem tudott válaszolni a madár kérdésére. A madár azonban megtalálta a választ.
Attól a naptól kezdve a madár nem evett, nem énekelt. Teljesen csendben maradt. Gazdája és a család mindennap rakott ételt a kalitkába, a madár azonban nem nyúlt semmihez.
Egy nap a gazda ránézett a madárra, és mivel az életnek semmi jelét nem látta rajta, óvatosan kivette a kalitkából. Szomorú szívvel tette le Krisnáját a földre. A madár egy szempillantás alatt elrepült, bele az ég végtelen szabadságába!
A madár tanított. Gazdája és a guru pedig megtanulták: a hallgatás megszabadít.”
Sri Chinmoy
Ha gyakorlod a csendet, lélekmadarad képes lesz az isteni tudat végtelen égboltján szárnyalni, és ki tud törni a kicsi én, az egó szűk börtöncellájából.