10-napos futás, New York 2012 – képes beszámoló

Azon a spirituális úton, melyen járok, a meditáció mellett fontos szerepet kap a sport. Itt néhány történet, ami a sporttal kapcsolatos:

A 10-napos futás – 2012

Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy többnapos futáson fogok részt venni, mivel ez nekem valahol a lehetetlen kategóriába tartozott. Ez 2008-ban változott meg, amikor belsőleg inspirációt kaptam, hogy elinduljak életem első 6-napos versenyén. Igaz elsőre nem hittem az inspirációnak, és azt mondtam magamban, hogy 6 nap azért az túl hosszú futásnak, de mikor harmadszor is jött belsőleg, hogy nem volna rossz indulni, akkor kezdtem elhinni, hogy a dolog működhet. Végül 437 km-t sikerült megtennem, viszont utána a bal térdem nagyon oda lett, és azt mondtam, igen, ez így jó volt, de nem hiszem, hogy még egyszer nekivágok egy ilyen megpróbáltatásnak. Hozzá kell tennem, hogy van egy kis gerincproblémám, ami rövidebb távokon (ha a maratont rövidebb távnak vesszük) nem jelent problémát, de hosszabb távon jelentkezik, hogy a testem nincs teljesen szimmetriában, és a bal oldalam jobban terhelődik.

Aztán 2011 augusztusában újra jött egy erős belső inspiráció, hogy kellene egy hosszabbat futni, és ezzel együtt egy olyan öröm is, hogy ha másnap indult volna a verseny, akkor azonnal elindulok. Most a 10-napos volt a cél, és elkezdtem rá edzeni, ami abból állt, hogy igyekeztem hétvégenként hosszabbakat futni. Mivel a verseny áprilisban volt, így az edzési időszakba beleesett a tél is, így volt, hogy a Margit-szigeten futottam többedmagammal mínusz 7 fokban maratont. A hétvégi hosszabb futások a 20km-től egészen a 75km-ig terjedtek.

Arra is figyelnem kellett, hogy a gerincemet is helyrehozzam, és felkészítsem a versenyre. Itt két dolog jött szóba. Az egyik az ún. egoscue módszer, ami különböző gyakorlatokkal szimmetriába hozza a testet, és ezzel kiegyenlíti a terhelést, és megszünteti az asszimmetrikus tartásból fakadó ízületi fájdalmakat. A másik az volt, hogy minden reggel különböző jógagyakorlatokat végeztem 1-2 hónappal a verseny előtt.

Igaz, hogy az eseményt 10-napos versenynek hívják, de én nem a versenyzés miatt mentem ki, hanem a kihívás része érdekelt, és miután jött az inspiráció, kíváncsi is voltam, vajon mit tudok kihozni magamból.

A verseny április 18-án kezdődött, egy elég nemzetközi mezőny vágott neki a kivíhásnak. Ez New York egy parkjában zajlott, ugyanennek a parknak egy másik részében rendezik a US Open teniszbajnokságot is. Egy 1 mérföldes körpálya volt kijelölve, ami nyitva volt a nap 24 órájában, tehát bármikor lehetett futni, az időbeosztás teljesen egyéni volt. A pálya mellett fel volt állítva egy sátortábor, volt, aki hozott magának sátrat, én egy nagy közös sátorban laktam több futó társammal. Volt a pálya mellett egy konyha, mobilzuhanyzó, wc, egy kis építmény a körszámlálóknak, és – a Forma 1 alapján így neveztem el – egy boxutca a futóknak, ahol egy félig nyitott sátor volt felállítva. Itt minden futónak jutott egy fél asztal meg egy szék, tudott cipőt cserélni, vagy a vízhólyagokat kezelni, és a vitaminokat, étrend-kiegészítőket, váltóruhát stb. tudta tárolni.

Az első nap sikerült közel 100km-t megtennem, ez viszonylag a legkönnyebb nap, mert az ember itt még könnyen tud futni. Aztán a 2-3. naptól kezdve a lábak elkezdenek egy másik dimenzióba lépni, és nehezebben működni, mivel a nap-nap utáni futás nem hagy elég időt a megfelelő regenerálódásra.

Nálam a 2. naptól kezdve – ahol 80 km körül teljesítettem – kezdődtek a problémák, amire nem számítottam. Hasmenés jelentkezett, ami nem nagyon akart múlni, így elkezdtem rá gyógyszert szedni, és igaz, hogy az utolsó napokra javult az állapotom, de ezeket a gyógyszereket a verseny végéig kellett szednem. Ez az állapot elég sokat kivett belőlem, mivel az emésztésem sem működött megfelelően.

Aztán a 2-3. napon jelentkezett egy másik probléma is, egy gyenge izom, ami az edzéseken nem jött ki. A bal csípőmnél fent az izom teljesen kimerült, ami abban mutatkozott meg, hogy ha a hátamon feküdtem, akkor a jobb lábamat simán meg tudtam emelni, a balt viszont mozdítani sem bírtam, és kézzel kellett arrébb tennem. A pályán is nehezebb volt így a haladás. Ebben a helyzetben azt mondtam magamnak, hogy OK, hogy ez az izom gyenge, de most minden nap a pályán vagyok, és ez felfogható egy edzésnek, vagyis előbb utóbb fel kell edződdjön ez az izom is. Elkezdtem intenzívebben nyújtani, és valóban 1-2 nap alatt feledződött a gyenge izom, és megszűnt a probléma.

A futók szoktak emlegetni holtpontokat is, amiken egy ilyen többnapos versenyen át kell menni. Nekem a 2., ill. a 3. napom volt nehezebb, mert ekkor kezdődtek a nehézségek, és az értelmem elkezdett kicsit lázadni, azt mondván, hogy ez a 10 nap túl hosszú, ez túl unalmas, folyton csak egy körön menni stb. Az értelem megfegyelmezésében a meditáció jött a segítségemre és persze az mp3 lejátszóm, amin meditatív zenéket szoktam hallgatni futás alatt. Aztán a 4. napra megszűnt az értelem lázadása, és utána egy nagyobb csend állt be, ami viszonylag állandóan jelen volt a verseny végéig.

Az 5-6. napon jelentkezett egy másik izomprobléma, most elöl a jobb sípcsontomnál lévő izom kezdett fájni és gyengülni. Hasonló módszert választottam, nyújtottam, masszíroztam, és bíztam benne, hogy helyrejön. Ez a probléma is 1-2 nap alatt elmúlt.

Az utolsó nagyobb probléma az izmaimmal 17 órával a verseny befejezése előtt jelentkezett, most a bal vádlimban kezdett egy görcsszerű állapot beállni. Igaz, hogy a futás során nagyon figyeltem az ásványi anyagok pótlására, de most megnöveltem a magnézium adagot, és ismét csak a 2-3 körönkénti a masszírozás segített. Mondanom sem kell, egy ilyen kimerült és görcsközeli állapotban lévő izmot kimasszírozni nem egy leányálom, de a masszírozás végére a fájdalom is szűnni kezdett, és a vádlim újra működőképessé vált. Végül sikerült megúsznom görcs nélkül.

A 10 nap alatt összesen két cipőt használtam, egyiket esőben, a másikat száraz idő esetén. Mindkét cipőm orrát kivágtam, hogy megmeneküljek a vízhólyagoktól, amik hosszú távon elkerülhetetlenül jelentkeznek. Sikerült 1 nagyobb és 2 kisebb vízhólyaggal átvészelnem a versenyt. Ebben nagy szerepe volt egy síkosító krémnek, ezzel mindig kikentem a cipőm és a talpam azon részeit, ahol intenzívebb volt a súrlódás, így azokon a helyeken nem tudott vízhólyag létrejönni.

Mivel a 10 nap futás a szabadban zajlik, így az időjárási viszonyokra is fel kell készülni. Az 5. napon estefelé az idő nagyon leromlott, tényleg hideg lett, erős széllel és esővel. Rá kellett jönnöm, hogy az ilyen időre magammal vitt ruháim nem a legmegfelelőbbek az eső ellen, ráadásul – bár a cipőmet is próbáltam védeni – mégis enyhén átázott, és a zoknim kezdett volna vízhólyagokat dörzsölni a lábamon. Így aznap a tervezettnél korábban jöttem le a pályáról (ez lett így a legrosszabb napom, ami a megtett kilométereket illeti), bízva a meteorológiai előrejelzésben, miszerint másnapra javul az időjárás. Szerencsére az előrejelzés stimmelt, bár a hideg maradt, de az esővel és az erős széllel már nem kellett felvenni a harcot.

Az időjárás főleg a futás közepétől romlott le, az első és utolsó napokban elég jó időnk volt. A hideg idő eléggé kikezdett, bár elég jó hálózsákot vittem, mégis volt egy éjszaka, amikor még hálózsákban is sikerült fáznom. Több reggel volt olyan is, hogy terveztem volna reggel 4-től kimenni a pályára, de mikor felébredtem, és látszott a leheletem a sátorban, inkább azt mondtam, várok egy kicsit, míg a nap megjelenik a horizonton. A melegebb idő azért is jött jól, mert minden reggel bekentem a lábamat lóbalzsammal, meg vízhólyagok elleni krémmel, és ez hidegben nem a legkellemesebb élmény. Esténként egy lazító és méregtelenítő krémet használtam, ami nagyon jólesett a lábamnak, az egész napos terhelés után.

Néhány szó a táplálkozásról és a kiegészítőkről: a futáson végig volt konyha, és meg kell mondjam, nagyon hozzáértő módon főztek a futás szempontjából. Persze fontos volt az is, hogy az ember milyen kiegészítőket vitt. Nálam a fő fegyver a zöldárpa por és a búzafű por volt (a zöldárpa egyébként jobban feltöltött), ezek elég jól működtek túlsavasodás ellen is. Használtam Basica-t, természetesen kalcium-magnézium-ot, multivitamint, C-vitamint, glükozamin, chondroitin, MSM-et az ízületekre és még néhány készítményt. Egy új felfedezésem az Astaxanthin volt, ami egy nagyon erős antioxidáns, és jó gyulladások ellen, izomláz esetén is segít, és az ízületekben jelentkező feszültséget is csökkenti. Nekem ez nagyon bevált.

Érdekes módon mikor elérkezett az utolsó nap reggele, és mentem a köreimet a pályán, egy furcsa szomorúság jött rám, hogy ma vége lesz a versenynek, és le kell majd jönni a pályáról. Persze aztán nem bántam, mikor ténylegesen véget ért a verseny, de amellett, hogy ez a 10 nap nem volt könnyű, mégis valahogy sokat adott. A futás alatt sokat tudtam befelé figyelni, meditálni, mantrázni, ill. zenét hallgatni az mp3 lejátszómmal. Számomra a futás nemcsak egy sportteljesítményről szólt, hanem amellett egy belső, spirituális átalakulásról. Ilyenkor az ember nagyon le tud tisztulni mentálisan és érzelmileg, és valóban kicserélődik. Ez pedig egy belső jó érzés és öröm alapját adja.

A 10. nap végén az eredményem – mínusz 7 kg mellett – 439 mérföld, vagyis 702,4 km lett, ami magamhoz képest nem rossz teljesítménynek mondható. Itt leírom a nyertesek eredményét is: férfi kategóriában 1170 km, a nőknél 1115 km. Én a 19 indulóból a 13. helyen végeztem.

De a helyzet az, hogy bárki bármilyen eredménnyel végez is egy ilyen versenyen, egy picit átalakul, és a véleményem az, hogy mindenki nyertes, aki részt vett a versenyen, mert legyőzte önmagát, mert megmutatta, hogy az akaraterő mire képes. Ezen a helyen különösen kiemelendő több „idős” futótársam, akik 60-70 évesen teljesítették a kihívást. Ez mindenképp elismerést érdemel. Ők megmutatták, hogy a kor csak az elmében van, de nem a szívben, hogy testben számított éveik ellenére ők belsőleg fiatalok.

Azt még el kell mondanom, hogy sokat segített, mikor délben, ebédidőben egy rövid időre be tudtam kapcsolni a mobilomat, és elolvastam az üzeneteket, amiket otthonról kaptam. Ezek mindig nagyon inspiráltak. Így a leírás végére beteszek kettőt a kapott idézetek közül, mindkettő Sri Chinmoytól származik:

„Míg futsz, minden lélegzet, amit veszel, kapcsolatban áll egy magasabb valósággal.”

„Jöjjön, aminek jönnie kell, futni és futni fogok, és zarándok-utazásomat Uram Lábainál fejezem be.”

Az alábbi képek a 10 napos futáson készültek, igyekeznek visszaadni a hangulatot:

6 napos futás – Balatonfüred 2013

Érzésem szerint erre a versenyre voltam a legjobban felkészülve. A célom az volt, hogy tudjak napi 100 km-eket futni. Az első nap nagyjából 130 km-t tettem meg, második nap 108 km körül, és a harmadik nap is 100 km körül volt a táv. Viszont komoly probléma jelentkezett. Ugyan a lábam fel volt edzve, az inspirációm is megvolt, viszont a derekam nem bírta a folyamatos terhelést, és egy csigolyám elcsúszott a helyéről. Így óvatosságból és a komolyabb sérülések elkerülése végett 2 napot pihentem. Majd utána újra éreztem, hogy az utolsó, vagyis a hatodik napon futnom kellene. Egy csontkovács és gyógymasszőr segített ebben, helyretette időnként a gerincemet, és végül sikerült az utolsó nap újra futnom. Így tulajdonképpen 4 napot töltöttem a pályán, és 4 nap alatt 400 km-t tettem meg, ami végeredményben megfelelt a célomnak, napi átlag 100 km, bár nem így terveztem megvalósítani 🙂

A törzsizmok megedzésének fontossága mellett, másik komoly tanulsága is volt ennek a versenynek. Ha valamit a Mesteremtől megtanultam, akkor az az, hogy “Soha ne add fel!”. Ezen a versenyen viszont fel kellett adnom, muszály volt. De hosszú órákba és sok sétával eltöltött körbe telt, míg ezt meg tudtam tenni, és ki tudtam mondani, hogy most nincs más, fel kell adnom. Ezt is meg kellett tapasztalnom.

Később kiderült, hogy derék tájon 8 mm-es csigolya elcsúszás alakult ki, legalábbis a CT diagnózisban ez állt. Így felkerestem egy gerincspecialistát, akit azóta is jó szívvel ajánlok: Dr. Erbszt András (Dr. Fit Gerincambulancia – http://gerinc-klinika.hu/). Ő biztosított afelől, hogy hónapok alatt helyre fogok jönni, és újra tudok menni többnapos futásra, amit a legjobb hírnek könyveltem el.

Néhány gyakorlat a törzs megerősítésére (nemcsak futóknak)

6 napos futás – Balatonfüred 2015

Mikor úgy éreztem, hogy a gerincem újra jó állapotban van, beneveztem egy újabb 6-napos versenyre. Persze futás közben nagyon figyeltem a gerincem állapotát, ha kellett nyújtottam és erősítettem. Megvoltak hozzá a bejáratott gyakorlatok. Így – ha nem is valami hű de nagy eredménnyel – de sikerült a 6 napot a pályán tölteni, aminek nagyon örültem.
Az autómmal pont a pálya mellett sikerült parkolnom, és a szélvédőre kitettem Gururól egy képet, és azt mondtam, hogy minden körben, ahogy ránézek a képre, hálát adok. Ezt minden egyes körben valóban meg is tettem. A verseny lefújása pont akkor ért, mikor újra az autómnál jártam, és az utolsó körben elért métereket jelölő kis flakont pont Mesterem képe előtt meghajolva tettem le a pályára. Az érzés teljesen az volt, hogy ezt a versenyt az Ő Lába elé helyezem, szimbolikusan és spirituális értelemben is. Nagyon különleges élmény volt.

Ha érdekelnek sportprogramok, akkor az alábbi oldalt ajánlom:
www.srichinmoymaraton.hu

VEZETETT MEDITÁCIÓ MALAYÁVAL