Ez a hasonlat egy 6-napos futás nem tudom pontosan hányadik napján jutott eszembe. Ha elfogadsz egy mestert és elkezdesz a tanítása szerint élni, ha átadod az életed, akkor a helyzet olyan, mintha a mester isteni kezébe venné az életedet, és elkezdené formázni a lényedet, hogy valódi Éned képmására formáljon. A lényedben és az életedben sok minden még nincs a helyén, olyan mint egy összekavart Rubik kocka. A mester kezébe veszi a kockát, és csavar rajta egyet, így közelebb kerül a cél. Aztán jön a következő csavarás, és így tovább. Jönnek a tapasztalatok, a felismerések, a dolog sokszor nem könnyű… Ha engeded és nem adod fel, ha kitartasz és törekszel végig az úton, akkor a Mester kirakja életed Rubik kockáját. Néha van, hogy a kocka egyes részei nehezebben ugranak a helyükre, mintha kicsit recsegne a kocka. Ez az egó, a belső ellenállás, a visszahúzó erő. De van valami, ami meg tudja olajozni a kockát, ami segíti, hogy minden a helyére kerüljön. Ez az önátadás. Amikor azt tudod mondani Istennek: “Legyen meg a Te Akaratod.” Legyen úgy, ahogy Ő akarja. Az egyéni akaratot átadod a felsőbb Akaratnak. Vagyis átadod magad, mindegy, hogy az isteni kéz merre akarja csavarni a kockát, te hagyod, és engeded, vagyis meghajolsz és megadod magad az isteni vezetésnek, az isteni Akaratnak. Így a kocka már nem recseg többé, és minden nagyon olajozottan a helyére kerül. Ez az önátadás. Amikor az önátadás teljes, a mester, aki az Isteni Erő és Akarat eszköze, megkapja a lehetőséget, hogy befejezze a művet, kirakja a kockát, valódi Éneddé gyúrjon és formázzon. Minél tökéletesebb az önátadás, annál gyorsabb a folyamat, a belső fejlődés.
Kirakott Rubik kocka = Isten-megvalósítás
Az önátadás a legrövidebb út.
