Kérdés: Mi a különbség a lélek és a szellem között?
Sri Chinmoy: A lélek minden emberi lényben a Legfelsőbb közvetlen képviselője. A Legfelsőbb nyilvánítja ki magát minden egyénen keresztül, éppúgy ahogy az élet minden más formája által. Egy élő formaként jön le, amikor az individuális lélek elkezdi utazását, isteni zarándoklatát. Amikor az állat belép az emberi evolúcióba, amikor valaki első alkalommal válik emberré, a lelke akkor kezdi meg a valódi isteni utazását. Kezdetben az ember félig állati és félig isteni; a lelke olyan, mint egy kis ékkő agyagba foglalva. Az ékkő minden inkarnációban egyre jobban előtűnik és egyre ragyogóbbá válik. Ahogy az ember spirituálisan növekszik és fejlődik, a benne lévő isteni ékkő egyre erőteljesebben ragyog, mígnem utazásának legvégén a személy tele van ragyogással, és az isteni ékkő, a lélek, megvilágosítja egész lényét. Ő maga válik a lélekké. Tehát a lélek az isteni képviselő.
A szellem az valami más. Nincs igazán közvetlen kapcsolatban a földdel. A szellem a Legfelsőbb Transzcendentális Tudat egy aspektusa, amely hatással van és leragyog minden egyéni lélekre, de ő maga differenciálatlan (osztatlan, egy egész). A szellem örökké egy, differenciálatlan, mint a Legfelsőbb fehér fénye, mielőtt széttörne különböző színekre. A szellem magasabban van, mint a lélek. Manifesztálódó Isteni Erőként és az emberiség iránti védelemként zúdul alá közvetlenül a Megnyilvánulatlanból a kinyilvánult kozmosz részére. Ez egyfajta isteni sugárzás, amely felül lebeg és befolyásolja a földet. Ez a Legfelsőbbnek egy nagyon magas és egységes Ereje. A szellemet nem szabad összetévesztenünk a Legfelsőbb más isteni tulajdonságaival, mint amilyen a Béke, Erő, Fény, stb.
Amint tudjátok a lélek, habár a Legfelsőbb része, individualizálódott és differenciálódott. Minden léleknek megvan a maga színe, illata, isteni tulajdonságai és még a saját missziója és rendeltetése. A szellem azonban örökre differenciálatlan. A szellemnek közvetlen kapcsolata van a Legfelsőbbel és egy fennkölt kapcsolata a teremtéssel is. Amikor a legfelsőbb szétosztja magát kis individuális létezőkre, akkor kapjuk az egyéni lelkeket. Amikor az Erejét egy tiszta és egységes erőként küldi le, amely közvetlen kapcsolatban áll a Legfelsőbbel, de az emberiség fölött lebeg, messze felül, akkor az a szellem. Általában nincs meg ugyanaz a direkt kapcsolatunk a szellemmel, mint a lélekkel. A szellem ott van felettünk, és csak ha a legmagasabb meditációban vagy kontemplációban vagyunk, akkor érhetjük el vagy lehetünk vele kapcsolatban. Csendben tanácsot ad a léleknek, felemeli a lelket vagy megvilágosíthatja vagy megvigasztalhatja a lelket.
A nagy „Sz”-el írott szellemről beszélünk. Az angolban a szellem kifejezést használjuk sokféle kis létezőkre, mint kísértetekre, manókra, koboldokra, ellenséges elementálokra, amiket a fekete mágiában használnak, és így tovább. Ezek a lények kicsik és jelentéktelenek, és nem szabad őket összetévesztenünk a szellemmel, a transzcendentális erővel, ami a megnyilvánulatlanból ered. A lélek individualizálódott, a szellem nem individualizálódott.
—
Ez a Szellem Isten férfias alakja, amely nem lép a teremtés mezejére. Ez a kinyilvánítatlan Túlvilág, az Önvaló. Ha belépünk a belső életbe, és spirituális szempontból előrehaladunk, megvalósítjuk önmagunkat és megszabadulunk a félelemtől, a kétségtől, és a korlátoktól, szabad bejárást nyerünk a Szellemhez. Itt elérjük azonosságunkat a Kozmikus Látomással és Valósággal. A Szellemnek ez az értelmezése nyugaton nem használatos. Nyugaton a szellem fogalmát a spiritizmussal és a vitális világ lényeivel kapcsolatban használják.