Mesterem, Sri Chinmoy (családi nevén Chinmoy Kumar Ghose) 1931. augusztus 27-én született India Kelet-Bengáli részén egy kis faluban Shakpurában, a mai Bangladesh területén.
Három bátyja és három nővére volt; a 7 gyermek közül ő volt a legfiatalabb, a család kedvence. Szülei és testvérei a Madal becenéven szólították.
Édesapja Shashi Kumar Ghose vasúti felügyelőként dolgozott, később egy kis bankot alapított Chittagongban.
Madal születése előtt édesanyja, Yogamaya Krisnához imádkozott, hogy mint az ő anyjának, Dévakínak, neki is különleges gyermeke lehessen. Chinmoy bátyjának, Chittának is többször volt olyan álma, hogy édesanyja egy nagyon magasrendű spirituális léleknek fog életet adni.
Chitta az egyik ilyen vízióról így ír naplójában: „Mikor Chinmoy kétéves volt, egy víziót láttam. Egy különösen ragyogó alak jelent meg előttem álmomban, és így szólt hozzám: ’Családod legfiatalabb és legkedvesebb Madalja egy legfelsőbben nagy lélek. Azt a kötelességet bízom rád, hogy szolgáld őt.”
1933-ban Madal egész családja elutazott Pondicherrybe a Sri Aurobindo Ásramba, egy spirituális központba, hogy meglátogassák legidősebb bátyját, Hridayt. Ekkor az Ásram titkára, Nolini Kanta Gupta meg akarta tudni Madal valódi nevét, mert tudta, hogy a Madal csak becenév.
Chitta kissé tanácstalan volt. Vajon milyen nevet adhatna legkisebb öccsének? Hirtelen belső üzenetet kapott. Egy isteni hang visszhangzott újra meg újra a szívében: „Chinmoy, Chinmoy.” Chinmoy annyit tesz: „Az, aki isteni tudattal, mindent átható tudattal teljes.” Ez lett Madal rendes neve.
Madal tizenegy és fél éves volt, mikor édesapja, Shashi Kumar Ghosh az örökkévalóság függönye mögé távozott. Sajnos Yogamaya is nagyon beteg volt, és pár hónap múlva számára is közelgett a vég.
1944-ben, szülei elvesztését követően a 12 és fél éves Chinmoy csatlakozott a Sri Aurobindo Ásramhoz. Akkoriban nagyon kevés gyermeket fogadtak be az Ásramba, és Chinmoy volt ezen kevesek egyike, aki most már összes testvérével együtt lehetett az Ásram szent földjén.
Élete következő húsz évét itt töltötte spirituális gyakorlással, melynek alapvető részei voltak a több órás meditációk, a sport, a költészet, az esszéírás valamint spirituális dalok komponálása.
Alig tizenévesen mély belső tapasztalatokra tett szert, és elérte a megvilágosodás azon fokát, melyet Indiában nirvikalpa szamádhinak neveznek. Ekkor világossá vált számára, hogy nem ez az első élete spirituális mesterként, és hogy a megvilágosodást már egy korábbi inkarnációjában elérte. Akkor a Himalájában élt, Nepál környékén, egy maréknyi tanítványával.
A fiatal Chinmoynak az ásramban volt egy mély spirituális tapasztalata, mely egész későbbi életét meghatározta. Akkor még csak 14 éves volt. Erről az élményéről így ír:
„Amikor csak tehettem, az örökké kék tenger partjára menekültem, és letelepedtem ott magányomban. Tudatmadaram lassan táncolva felemelkedett és beleveszett az ég magasságaiba.
Egyik alkalommal – mikor teliholdas éjszaka volt – ahogy a kékesfehér horizontra néztem, csak fényt láttam, édes és fenséges fény tengerét. Mindent beborított a fény végtelen óceánja, mely szeretetteljesen az édes hullámokon játszott.
Véges tudatom eltelt a Végtelen és Halhatatlan iránti szomjúsággal. Csak ittam és ittam a Nektárt, és úsztam a fénylő óceánon. Úgy tűnt nem létezem tovább ezen a földön.
Hirtelen – nem tudom miért vagy hogyan – valami véget vetett édes álmomnak. A levegő már nem árasztotta mézillatú halhatatlan Gyönyörét, mivel saját búskomor gondolataim törtek felszínre: „Hasztalan, minden hasztalan. Itt a földön egy isteni világot teremteni teljesen reménytelen, csak egy gyerekes álom.” Azt is éreztem, hogy még a saját életem folytatására is képtelen vagyok. Az csak egy tüskés sivatagnak tűnt teleszórva véget nem érő nehézségekkel.
„Miért szenvedjem itt ezeket a kibírhatatlan kínokat és fájdalmakat? A Végtelen fia vagyok. Szabadságot, a Paradicsom eksztázisát kell birtokolnom. Ez az eksztázis örökké bennem honol. Hát miért ne hagynám itt ezt a halandó világot, hogy örök mennyei otthonomba visszatérjek?”
Egy hirtelen fényvillanás jelent meg a fejem felett. Ahogy áhítattal és csodálattal telve felnéztem, Szeretettemet, az Univerzum Királyát találtam, aki engem nézett. Ragyogó arca tele volt aggodalommal.
„Atyám” kérdeztem „mi teszi arcodat ily szomorúvá?”
„Hogyan lehetnék boldog, fiam, ha nem akarsz az én társam lenni, és segíteni nekem a missziómban? Ebbe a világba millió és millió édes tervet rejtettem el, melyeket valósággá szeretnék alakítani. Ha gyermekeim nem segítenek a játékomban, hogyan érhetném el isteni manifesztációmat itt a földön?”
Mélyen megérintve meghajoltam és megígértem: „Atyám, hűséges társad leszek, szerető és őszinte, az Örökkévalóságon át. Formálj engem és tégy engem méltóvá Kozmikus Játékodban és Isteni Missziódban betöltendő szerepemre.”
1964-ben, egy belső parancsnak engedelmeskedve érkezett Nyugatra, és New York-ban telepedett le. Példátlan kreativitásával és sokoldalúságával inspirálta az embereket az egész világon, hogy egy belső békével és külső dinamikával telt életet éljenek, miközben belső és külső korlátaikat túlszárnyalják.
Sri Chinmoy egy integrált jógautat tanított, a szív útját, mely a dinamikus nyugati életet a keleti világ spirituális értékeivel teljes harmóniában egyesíti. A szív-központra való rendszeres meditációval a kereső belső békét, örömöt, Fényt és szeretetet ér el. A legmagasabb belső Énünkkel való szeretet és egység filozófiája Istent és embert, mint ugyanazon tudat aspektusait teszi természetes módon átélhetővé.
Sri Chinmoy nem alapított vallást, és nem is akarta, hogy spirituális útjára, amelyet ő a szeretet, odaadás és önátadás útjának nevezett, vallásként tekintsenek. Ahogy többször is mondta: “Az én vallásom Isten szeretete.” Az egyetemes Isten-szeretet magában foglal minden igaz vallást, ugyanakkor – túllépve a vallás korlátain – benne minden Isten-szerető szív eggyé válik.
Sri Chinmoy spirituális tapasztalatai és felismerései sokféle módon – költészeten, festészeten, zenén és sporton keresztül – teszik érthetővé az Igazságot a spirituális keresők számára. A költemények, szövegek, festmények és dalok felmérhetetlen gazdagsága tanúsítja Sri Chinmoy élő és valósággal telt bölcsességét.
Sri Chinmoy rendszeres utazásai során ingyenes koncerteket, előadásokat és a közönség számára nyitott meditációkat tartott világszerte, fogadta tanítványait, találkozott és eszmecserét folytatott a spiritualitásról a világ és a helyi közösségek vezetőivel. Sri Chinmoy spirituális vezetéséért, koncertjeiért, előadásaiért és meditációiért soha nem kért díjat.
1970 óta rendszeres meditációkat tartott az ENSZ székhelyén, New Yorkban. Hetente kétszer vezetett meditációkat az Egyesült Nemzetek tisztviselői és küldöttei számára.
Sri Chinmoy 2007. október 11-én távozott a földi létből. Tanítványai tudják és érzik, hogy a Mesterrel való belső kapcsolatuk továbbra is élő, és Mesterük belső vezetése változatlanul jelen van életükben.
Sri Chinmoy október 10-én, szerda este tartotta utolsó meditációs összejövetelét tanítványai körében. Ezen az összejövetelen jelent meg egy verseskötete. Ez volt az utolsó könyv mely életében megjelent, a verseket még 2006-ban írta. A kötet utolsó verse halhatatlan státuszt nyert:
“Fizikai halálom
Nem az életem vége
Örökké tartó utazás vagyok.”
—
—
—
—
Ki volt Sri Chinmoy? – rövid összefoglaló
—
—
Bővebben Sri Chinmoyról:
www.srichinmoy.hu