Kérdés: Megválaszolhatjuk saját kérdéseinket napi meditációnkon keresztül? Ha igen, honnan tudjuk, hogy a válasz valóban a szívünkből vagy a lelkünkből ered és nem az értelmünkből?
Sri Chinmoy: Minden kérdésedet meg lehet válaszolni meditáció közben vagy a meditáció végén. Ha mélyen magadba merülsz, biztosan kapsz választ. De ha választ kapsz, el kell dönteni, hogy az a lélektől vagy az értelemtől ered. Ha a szívtől vagy a lélektől ered, egyfajta megkönnyebbülést vagy békét érzel. Ilyenkor nem merül fel ellenkező értelmű gondolat, hogy tagadja a választ. De ha a válasz nem a szívből vagy a lélekből ered, akkor az értelem előtérbe jön, és ellentmond a kapott elképzelésnek.
Az értelemtől kapott üzenetekben nincs bizonyosság. Az értelem ebben a pillanatban ezt mondja, a következő pillanatban pedig valami mást. Értelmed ebben a pillanatban azt mondja, hogy nagyon jó ember vagyok, de a következő pillanatban megszólal: „Nem, ő nagyon rossz.” A szív ellenben mindig ugyanazt az üzenetet hozza. Ha reggel leülsz meditálni, hoz egy üzenetet. Amikor este meditálsz, ugyanazt az üzenetet kapod a szívedtől.
Ha belső üzenetet kapsz, hogy menj el valakihez – mondjuk a főnöködhöz – akkor egyszerűen elmész hozzá. De ha az üzenet az értelmedtől származik, akkor még mielőtt elmennél hozzá, egy csomó kérdés merül fel az értelmedben. És ha végül el is mész, az eredmény nem elégít majd ki. Átkozni fogod magadat, és azt mondod: „Nem, ez nem volt helyes dolog. Rossz üzenetet kaptam.”
De ha az üzenet a szívedből származik, teljesen meg leszel győződve, és a sikert és a kudarcot egyforma elégedettséggel fogadod. Miközben az üzenetnek engedelmeskedsz, nem vársz el semmit a saját tetszésed szerint. Nem várod el, hogy a főnököd elégedett legyen veled, vagy hogy megtegyen neked valamit. Egyszerűen csak engedelmeskedsz, és az eredmény akár siker, akár kudarc formáját ölti, úgy érzed, hogy a helyes dolgot cselekedted.
Kérdés: Honnan tudhatjuk, ha egy belső üzenet az emocionális életerőből ered és nem a lélekből?
Sri Chinmoy: Tekintheted úgy az életerőt, mint egy futót, a lelket pedig, mint egy másik futót. Az életerőfutó az elején nagyon gyorsan halad, túláradó izgalommal és lelkesedéssel, de nem éri el a célt. Száz méterből körülbelül harmincat fut le, és aztán nem tud tovább futni. A lélek-futó is nagyon gyorsan fut az elején. De ha az indítópisztoly eldördült, ő nem áll meg, amíg el nem éri a célt. A lélek ismeri saját képességeit, és a legnagyobb önbizalommal halad a célig.
Ha valamilyen üzenetet kapsz, próbáld meg eldönteni, melyik fajta futót képviseli. Vajon az a fajta futó, aki csak akkor áll meg, ha elérte a célt, vagy az a futó, aki harminc méter után minden erejét elveszíti? Ha az üzenet az emocionális életerőből fakad, érezni fogod, hogy a válasz nem visz el a célig. Ha azonban a lélekből ered, biztos leszel benne, hogy elvisz a célhoz.
Itt egy másik módszer. Amikor meghallasz egy hangot, amely megoldást kínál egy problémádra, képzeld el, hogy egy edény telik. Ha az az érzésed, hogy az edény lassan és kitartóan, cseppről cseppre telik, a legnagyobb bizonyossággal, akkor tudhatod, hogy ez a lélek hangja. Máskülönben úgy érzed, hogy az edényt egy pohárral töltik sietve. Gyorsan megtelik, de hamarosan túl is csordul. A lélek a legnagyobb bizalommal és nyugalommal tölti az edényt. Ha ilyen türelmes érzésed van, akkor biztos lehetsz benne, hogy a lélek hangját hallod.
A harmadik módszer, hogy elképzelsz egy lángot a szívedben. Kétféle láng van. A szívedben égő mozdulatlan lángot semmiféle szél nem zavarja. A pislákoló lángot megzavarja a félelem, a kétség, az aggodalom és a nyugtalanság. Ha úgy érzed, hogy válaszod egy pislákoló láng, akkor az az emocionális életerő hangja. De ha egy egészen mozdulatlan láng, ami a legmagasabb felé tör, abból tudod, hogy ez a lélek hangja. Ha már tudod, hogy a lélek hangját hallottad, teljesen megbízhatsz az üzenetben.