Sri Chinmoy: Először is biztos kell benne légy, hogy nincs testi betegség, hogy nincs semmi gond a mellkasoddal. Ha tudod, hogy testileg minden rendben van veled, és meditáció közben fájdalmat érzel, akkor érezned kell, hogy nem lélegzel helyesen a meditáció alatt. Egy abnormális módon lélegzel, és a légzés ezen abnormális formája akkor jön, ha a képességeden felül akarsz fényt lehúzni. Ha ezt teszed, tudnod kell, hogy belső szükségleted törvényével mész szembe. Soha nem lenne szabad fényt húznod a lényedbe. Pusztán nyisd meg magad és engedd, hogy a fény természetesen lépjen beléd, azután engedd szabadon vissza azt a saját régiójába. Mikor elegendő tisztaság van benned és Isten iránti törekvésed, a legfelsőbb Igazság megvalósítására irányuló törekvésed egyhegyű, akkor látod majd, hogy mindegy mennyi fény lép beléd vagy akar beléd lépni, nem fogsz fájdalmat érezni.
Egész külső létezésedet teljesen a spirituális életnek kell szenteled. Ha Istent valóban Isten kedvéért akarod, akkor nem lehet fájdalom a meditációd alatt. Ha fájdalom jön, akkor a vitális akar valamit, ami nincs jóváhagyva a lélek által. Rendszerint sajnálatos hibát vétünk, mikor azt mondjuk, hogy egy bizonyos igazság a lelkünkből vagy a belső lényünkből ered. Az életerőnk nagyon okos és időnként becsap minket. Okos módon azt érezteti velünk, hogy az üzenet, amit a fizikai elménkben kaptunk az közvetlenül a lélektől származik, ami nem igaz. A te esetedben a vitális néha a lélek jóváhagyása nélkül cselekszik. Vagyis a lélek azt akarja, hogy tégy valamit, de a vitális azt mondja tégy mást. A fizikai elméd tudattalanul eggyé válik a vitálisoddal. Azt gondolja, hogy az üzenet, a fény, a bölcsesség a lélektől jön, ami nem igaz. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a léleknek nem szükséges, hogy üzeneteit a szív által ajánlja az elmédnek. Kaphatsz üzeneteket közvetlenül a lelkedtől. Sok esetben így kaptál üzenetet. De néha nem hallgatsz ezekre az üzenetekre. Néha úgy veszed a vitális üzeneteit, mint a lelked üzeneteit, és erődön felül próbálsz meg húzni.
Mit kellene tenned, hogy kijavítsd ezeket a hibákat? Meg kellene próbálnod az életedet a belső önfelajánlás (vagy áldozat) életévé tenni. Mikor azt érzed, hogy magává a felajánlássá váltál, látni fogod, hogy az edény, ami a bensődben van automatikusan megnöveli önmagát. Azután a mellkasodban, a szívedben a lelked képes lesz kivirágozni, akár a lótusz. Mikor a szív-edény kiterjed, nem fogsz fájdalmat érezni a mellkasodban, mindegy mennyi fény lép be.
Ugyanakkor, néha a szívben lévő valódi fizikai fájdalom a lelked mélyéről jön. Ez olyankor történik, mikor a küldetésed a Földön nagyon magas, de valójában nem valósítasz meg semmit. Mikor a lelked célja nagyon fennkölt és magasztos, de a vitális és a fizikai tudatosan ellenzi a lélek magasztos céljának a kinyilvánítását, akkor a legintenzívebb fájdalmat érezheted a szívedben. Akkor azt látod, hogy két ellentétes oldal van, és te ketté vagy szakítva a fejlődő lélek és az agresszív vitális, a szerető szív és a letargikus test között. A lélek és a szív állnak az egyik oldalon, a vitális és a fizikai a másik oldalon, és te eggyé válsz a kétkedő és félelemmel teli elmével. Nem állsz egyik oldalra sem. Akkor feltétlenül fájdalmat fogsz érezni a szívedben. Ez valódi pszichikai fájdalom. A pszichikai fájdalom egy bizonyos értelemben jó, mert ez elmondja nekünk, hogy nem teljesítjük be a belső lehetőségeinket. Ha az önfelébredés és az önkiterjesztés alapján képes vagy a külső életedet tisztábbá, a belső életedet biztosabbá tenni, akkor nem fogsz fájdalmat tapasztalni. Az a pszichikai fájdalom, amellyel a tudatos vagy tudattalan vonakodásod miatt rendelkezel, át fog alakulni a legédesebb örömmé és gyönyörré. A fájdalom, amit a fogékonyság hiánya miatt tapasztalsz át lesz alakítva korlátlan fogékonysággá. A felajánlás egységet jelent – a véges egységét a végtelennel. Szóval ne húzd, ne told, hagyd, hogy belső életed felajánlása gondoskodjon külső létedről. Akkor nem létezhet fájdalom sehol.