Sok embernek probléma, hogy nem szereti önmagát. Önmagunk szeretete valahogy hiánycikk, és sokan ezt fura mód önzőnek vagy egoistának is tartják. És nem is tudják kit kellene magukban szeretni. Valójában, ha az emberek szeretnék és isteni módon értékelnék magukat, akkor az öngyilkosság sem tudna működni. Ha valakit szeretsz, nem tudod és nem is akarod megölni. De ha nem is megyünk ennyire messzire, akkor csak azt nézzük meg, hogyan beszélünk valakivel, akit szeretünk. Bátorítjuk, inspiráljuk, kedveseket és szépeket mondunk neki, a hibáit elnézzük és elfogadjuk stb., nem jutna eszünkbe, hogy kritizáljuk, lehordjuk vagy ilyesmi. Magunkon belül viszont sokszor hogyan beszélünk magunkkal? “Na nézd meg, megint milyen hülye voltam.” “Na ez is csak velem történhet.” “Olyan szerencsétlen vagyok” “Engem senki se szeret” stb., stb. Magunkat nem inspiráljuk, magunkat nem bátorítjuk, sokszor el sem fogadjuk, sőt kritizáljuk, lehúzzuk és a negativitás mocsarában elsüllyesztjük. Ennek pedig az az oka, hogy nem szeretjük magunkat. Beszélnél egy olyan emberrel, akit szeretsz, úgy, mint sokszor magaddal? De magadat miért nem szereted? Fura lény az ember. Önmagunk szeretetét meg kell tanuljuk. Ebben nagy “fegyvere” a spirituális mestereknek az ő önzetlen szeretetük, ami ráébreszti az embert, hogy ott, magunkon belül van mit szeretni. Mi az a valami? Isten. A legtöbb ember azt mondja és tudja, hogy Istent kell szeretnünk. De Isten bennünk él, Isten valójában a mi legmagasabb Énünk, ebből pedig az következik, hogy önmagunkat kötelességünk szeretni. Ebben egy spirituális mester, a lelki élet elfogadása és követése sokat tud segíteni.
Mesterem egyik verse így hangzik:
“Uram,
minden emberi lény úgy gondolja,
hogy őt nem szeretik eléggé,
és hogy nem értik meg teljesen
és kellőképpen.
A segítségükre lehetek valahogy?”
“Nem, fiam.
Ha úgy érzik, hogy nem szeretik
és nem értik meg őket,
akkor mondd meg nekik,
hogy adjanak Nekem egy esélyt.
Tegyenek próbára Engem.”
– Sri Chinmoy
Tehát Ember, szeresd magad!
Miért szeresd magad? – Idézetek Sri Chinmoy írásaiból
“Mivel szeretem az igazságot, szeretem önmagamat. Az emberi lény az igazság kifejezése. Nem a tudatlanság, hazugság, sötétség és halál kifejezése. Nem, az ember az igazság megtestesülése, megvalósulása és kifejeződése – az alacsonyabb igazságé, a magasabb igazságé és a legmagasabb Igazságé. Az isteni igazság minden pillanatban túlszárnyalja határait bennünk. Látjuk, érezzük és megvalósítjuk ezt, ha a belső életet éljük, a lélek életét. Mivel szeretem az igazságot, valóban és őszintén szeretem önmagamat. Létem és az igazság ugyanazon érem két oldala; ami nem más, mint a belső lény vagy lélek, aki a Legfelsőbb képviselője itt a Földön.”
“Szeretem önmagamat. Mit szeretek önmagamon? Nem a testemet. Ha a testemet a testem kedvéért szeretem, akkor már holnap frusztrált és csalódott leszek, hiszen a Földön emberi lények milliói vannak, akik szebbek, mint én. Ha a fizikai értelmemet a fizikai értelmem kedvéért szeretem, akkor már holnap millió szellemi óriással kell szembenéznem, értelmi képességem pedig elenyészik a jelentéktelenségben. Ha a vitális dinamizmusomat csak a maga kedvéért szeretem, holnap már emberek millióit látom, akik meglepő dinamizmussal vannak elárasztva. Ha én bármit is magamból csak a magam kedvéért szeretek, frusztrációhoz vagyok láncolva. Így elveszítem igazi isteni célomat. De ha önmagamat csak azért szeretem, mert Isten Magát fejezi ki ezen a testen, életerőn, értelmen és szíven keresztül, akkor meglátom, hogy a világegyetem egész történetében egyedülálló és páratlan vagyok.”
“Minden egyén csak azért tudja önmagát szeretni, mert közvetlen csatornája az Isteninek. Isten minden egyénben egyedülálló módon akarja kifejezni Önmagát. Amikor tudatosan és teljesen egyé válunk Istennel, akkor nemcsak Őt teljesítjük be, hanem saját magunkat is. Ha azt mondom, hogy valóban és őszintén szeretem magam, mert szeretem az igazságot, ez azt jelenti, hogy tudatosan érzem, hogy az igazság állandóan lélegzik bennem, velem és értem.”
“Igazi lélegzetem itt a Földön az igazság élő valósága. Szeretem és imádom önmagamat minden pillanatban, de nem egészséges testemért, dinamikus életerőmért, csiszolt elmémért és tiszta szívemért, hanem azért, mert Isten bennem van, Isten használ engem és Isten Önmagát teljesíti be bennem és általam. Ez az egyetlen oka, hogy testemet, életerőmet, elmémet és szívemet szeretem, és kell is szeretnem. Minden egyénnek ezzel a legfelsőbb igazsággal kell feltöltődnie. Mindenkinek éreznie kell, hogy földi élete a Legfelsőbb belső Lélegzetének külső megnyilvánulása.”
– Sri Chinmoy